…egy már majdnem vállalhatatlan sorszámú születésnap margójára…
Csorognak a napok évekké dagadva,
azzal sem törődöm, mit mutat az óra,
a tükröt kerülöm, már nem érdekel
(szívemben hamvas lelkű angyal énekel)
Sokáig számláltam, de elfogytak az ujjak,
a régi fájdalmakhoz sorakoztak újak,
játékszerévé tett a gyorsléptű idő,
mohos fatörzs rejtekéből múlt bújik elő.
Nem nézek naptárra, mit nekem egy évszám,
amíg hű kedvesem fénylő szemmel néz rám,
addig lelkem nyugszik, ring a dallamon,
karjai közt magam ifjúnak álmodom…
