Bakkné Szentesi Csilla : A lélek

*

Bach – Piano – Prélude

 

Észre sem veszed, hogy untalan követ.

Istenné formál, vagy sátánná kövez.

 

Szívedre bízza, mily mélyre szántson,

esetleg mást is kegyeibe zárjon.

 

Démonként megszáll, ha akarja, hogy árts.

Egyedül vívhatod vesztes csatád.

 

*

Nélküle csak test vagy, formált, szenvtelen.

Értelembe burkolt, már-már embertelen.

 

Vele is alig több, mégis végtelen.

Szíved hozzá mérve hangyányi sejtelem.

 

Egy kis rovátka többezeréves kövön.

Megfejtetlen marad s nem bír vele közöny.

 

Túlélő játszmában legyőzhetetlen,

földi lét hiánya is elérhetetlen.

 

Míg szellemed benned éltető erő,

holtod után a lelked tovaköltöző.

Legutóbbi módosítás: 2012.04.05. @ 16:32 :: Bakkné Szentesi Csilla
Szerző Bakkné Szentesi Csilla 299 Írás
Retus nélkül (részlet) az indulási oldalon elfogynak a csokrok, a kezek másnak intenek. a fékcsikorgás fel-felébreszt, s míg igazítok a gyűrött időn, fejemet még ráhajtom a zakatoló szívverésekre. a vonatfütty felvág néhány eret, de már nem értem lángol az ég. tüzét alig érzem. elfordulnak a mosolygó tekintetek.