Szilveszter délután volt. A lány földalattival igyekezett a barátaihoz. Nagy buli készült, már alig várta, hogy odaérjen.
Sötétbarna haja fényesen omlott keskeny vállára. Tizenhat évesen, teljes önérzetével nézett a vele szemben álló fiatal fiúra, aki mióta felszállt, le sem vette róla a szemét. Már kínos volt, annyira bámulta. A lány el?ször azt hitte, talán ismerik egymást valahonnan, olyan leplezetlen volt ez az érdekl?dés. Hamar rájött azonban, hogy teljesen idegen, és ett?l dühös lett kicsit.
Amikor leszállt az Operánál, a fiú követte. Az utcán merte csak megszólítani, és alázatosan könyörgött, hogy a lány szóba álljon vele, aki mérgesen lépkedett, hiszen sosem ismerkedett utcán. A fiú azonban nem adta fel. Állhatatosan kitartott mellette, és egyfolytában beszélt. Elmondta, hogy még soha az életben nem látott ilyen szép lányt, hogy belehal, ha nem láthatja többé, és kérte, hogy találkozzanak. A lány nem értette az egészet, csak azt érezte, hogy ?szintén beszél, ezért nagy nehezen beleegyezett, hogy másnap találkozzanak. A fiú végre elment, és ? megkönnyebbülten sóhajtott.
Természetesen esze ágában sem volt elmenni a randira. Nem volt ilyesmire szüksége. Nagyon is tisztában volt azzal, milyen hatással van a másik nemre. Hajlékony, vékony de formás alakja, szép arca, kifejez?, csillogó zöld szeme, sugárzó mosolya azonnal levett bármilyen férfiembert a lábáról. Ha a lány kiszemelt magának valakit, eltökélten dobta be a csábítás megannyi trükkjét, de ha már megszerezte, érdektelenné vált, és új áldozat után nézett
Eltelt néhány hónap, a fagyos, t?z mellett kuporgásra ösztönz? télb?l meleg napfény? tavasz lett. A lány már el is felejtette a fiút, és élte a kamaszlányok bonyolult, lelki tusákkal teli életét.
Történt egyszer, hogy mivel gyerekként színészkedett, meghívták egy film f?szerepére. Nagyon örült, ez nagy el?relépést jelentene, ha úgy dönt,hogy színészn? lesz. Amikor megjelent a filmstúdióban, a rendez?n? már várta. A szerepl?k lassan szintén megérkeztek. A lány mindenkivel gyorsan összebarátkozott, és nagy örömére az egyik fiú (a Korál dobosa) szintén játszott a filmben. ?k ketten sokat beszélgettek, és valahogy szóba került a szilveszteri kaland. A lány máig sem tudja, hogyan jutott akkor és ott eszébe, de elmesélte a történetet az új fiúnak, aztán jót nevettek az egészen.
A rendez? nyugtalankodni kezdett, mert az egyik szerepl?, aki kulcsfontosságú figurát alakított volna, még nem érkezett meg. Ahogy ott álltak, egyszer csak megjelent egy fiú az ajtóban. A lánynak földbegyökerezett a lába. ? volt az, a szilveszteri fiú. Lassan jött feléjük a lépcs?n, magas alakja azonnal magára vonta a társaság figyelmét. Az egész lénye sugárzott, ragyogva töltötte be a teret. Magabiztos mozdulatai, férfias külseje, mind azt sugallták, nem akárki érkezik most. Hamarosan észrevette a lányt. Az a vagányság, ami eddig minden gesztusát kísérte, azonnal megtört, és a szeme fátyolossá vált. Elkapta a tekintetét, sarkon fordult, minden magyarázat nélkül. A rendez?n? hiába vetette utána magát, már kés? volt. A fiú elviharzott, mintha sosem lett volna ott.
A lány döbbenten állt, nem tudta felfogni, hogyan lehet azonos a szilveszteri fiú ezzel a jókép?, sármos pasival, de mégis így volt. ? pedig elküldte, semmibe vette. Most döbbent rá, hogy akkor, ott, szinte rá sem nézett. Annyira el volt foglalva önmaga imádatával, hogy nem vette észre, kivel is beszélget. Csak a buli érdekelte, és nem figyelt a gyengéd, szerelmes szavakra, de most már kés?. Soha nem látja többé, ezt biztosan tudta.
Kezét szemére szorítva szaladt le ? is a lépcs?n, és még az ajtóhoz sem ért, a könnyei már eleredtek, megállíthatatlanul, mert csak most értette meg, mit veszített.
Legutóbbi módosítás: 2011.12.30. @ 16:27 :: Maretics Erika