Mint hulló Csillag, csíkokat vág a húsba…
Mint hulló Csillag, csíkokat vág a húsba
és a végtelen, vakarhatatlan valónkba,
nem is serken, az idő-szél vérét nem adja.
Mint heves Hold lüktetőn pördülő vállán,
keringnek vajúdó gondjaink, mind árván,
s idegszálaink megnyílnak, titkolt pályán.
Mint fuldokló Föld, füstösen fájón s függően.
Szmog-itta köntösét mosatja a felhőkkel.
Fullad a fergeteg, és kimúlik levegőtlen.
Legutóbbi módosítás: 2011.12.01. @ 18:11 :: Radnó György
