Naszluhácz Judit : Pária

Nyomtatás

Kihányta rideg éji vacka,

magára húzza rongyait,

emberlétében meggyalázva,

vonszolja tovább kínjait.

Lépcsőházak, koszlott padok,

ez mindennapi menhelye,

az élet szélén imbolyogva,

lelke fekélyekkel tele.

Magányburkában eltemetve,

sivár napok hátán lebeg,

kutatja koszos kukák gyomrát,

templomlépcsőkön kéreget.

Utálat, közöny, ez a bére,

átlépnek rajta, leköpik,

fagyott jégpáncél lett a szíve,

lődörög céltalan hajnalig.

Filléres borok mámorába,

koldusbére  krajcárjai,

röpítik fel, egy jobb világba,

hol élnek még széttört álmai.