M. Fehérvári Judit : Apokaliptikus ébredés

*

 

 

 

A múltból kúpos hegyeket, tejfehér ködös tájakat, delfintengereket kimetsző idő

belénk ágyazta tudatát a létnek: üzeneteket, metaforákat, s magát a

születést, Gaia anyánk most mégis elképedten réved a

semmibe, szoknyájának korcát rég megeresztette

az idő, s sanyarúan veszi észre ő maga is a

változást túlburjánzó indák csúcsain

görnyedt háttal sóhajtja el, hogy

immár Véglegesen eljövendett

a klimax, s hiába halmozta

fel mindazt az

ösztrogént,

mi

tovább

húzhatná

a menopauza

korát, s nem

volna kritikus a

hőhullámok terjedése a

Földön, minek oka nem a

globális felmelegedés, hanem

az öregség közeli volta, s ezért Izzadja

ki ma is minden verítékét, okozva ezzel ár-

és belvizeket, melyek szapora szívdobogásukkal,

és a lázzal ordítják, hogy Véglegesen túlkatalizálta

magát e Glóbusz, s lassan elvész a vakító kék, és a felhők

fölött habzó opálos csillagfény, s a Nap sugarai úgy égetik a világ

hályogosra mart szemeit, hogy maga a Hold is, az elvont csoda krátereire

bomlik széjjel, hogy így adja jelzéseit a Tejútrendszer radarjain túlra is, mikoron

már nem lesz többé sem a nappalokat az éjtől elválasztó semmiféle láncolat,

és Gaia sem, ki lecsókolná Gyermekeiről az idő múlásával képződő ráncokat.

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:08 :: M. Fehérvári Judit
Szerző M. Fehérvári Judit 168 Írás
2010. karácsonyáig középiskolai történelem-orosz- magyar-tánc -és drámapedagógus voltam, aki akkor egy művészetoktatási intézményben próbálta átadni mindenféle tudását. Ez volt életem második munkahelye. Az első, a volt alma materem, egy Vegyipari Szakközépiskola, mert az egyetlen napig sem űzött alapszakmám általános vegyész. Akkor, 2010 év végén elhatároztam, hogy belevágok az ismeretlenbe... Jelenleg pedagógiai szakmódszertani cikkeket írok egy újságnak. Az irodalom felüdülés és kikapcsolódás, rejtvény és néha megoldás is, de sajnos egyre kevesebb időm van rá, s minél inkább belemélyedek, annál inkább rádöbbenek minden hiányosságomra. Ez néha aztán földhöz is vág... Meg a gravitáció... Ennél többet nem szoktam elmondani magamról, s ezt is azért tettem, mert ma ilyen kedvemben voltam... Debrecen, 2012. március 31.