Elszakadt a szíjam.
Beferdült az est magába.
Én, mint éjjeli lepke,
leszállok egy lámpán
a bús fény? magányba.
A szoba sz?k, nincsenek terek,
csak vad er?k, halott szeretet.
Ma is lámpahunyásra van a másnap,
torz, éjjeli álmokban –
valakik mindig gödröt ásnak.
