Markovics Radmila : Virág és Nap

*

 

 

 

Várom érkezésedet?

Mért kérdezed?

Hajnalban,

ha pirkad keleten,

szirmaim érzik

jelened.

Várlak, mint

gyermek az anyatejet,

s ha megérkezel

egyszerre feléledek,

kacagva lengek

pedig nem fúj a szél,

minden sejtemben

ott zsibong a lét.

Érzem meleg ölelésed,

mert te vagy a fény,

az éltető erő,

a megértés,

a gyengédség,

ha egyszer-egyszer

eltakar előlem

az ég szürke leple,

a hervadásig szomorodok.

Harmatkönnyem súlya alatt leroskadok.

Sokszor reményvesztetten reszketek,

mégis várlak,

mikor megjelensz,

az életem, az életed:

összefonódva

bennünk soha sem

veszhet el.

 

Legutóbbi módosítás: 2010.06.12. @ 17:10 :: Markovics Radmila
Szerző Markovics Radmila 66 Írás
MarkoviÇ Radmila, Kishegyes Belgrádban születtem, (ajaj) 1940. nov. 04-én. Vegyes házasságból származom. Apám Jovan, MarkoviÇ, anyám Süli Verona volt. Tanár voltam, nyugdíjas vagyok. Nagymama szervíz dolgozik hét közben az unokáknak. Szakkönyveket fordítottam magyar nyelvről szerbre, könyvem jelent meg Rövid történetek az életemből címmel. Szegeden doktoráltam magyar nyelvből, ÃÅjvidéken szereztem meg előzőleg a Bölcsészeti Kar Magyar Tanszékén a magyar nyelv és irodalom, valamint a szerb nyelv és irodalom tanári diplomáját.