Aranyban füröszti arcát
a balkonon túli világ,
meghalni szép ez a nap.
Perceibe olvadnak álmaim,
nem bánok semmit,
szerelmes vágyakat,
roskatag börtönévek súlyától
görnyedt vállakat…
ahogy mondani szokás:
fordult a kocka,
vadászból űzött préda lett.
A balkonon túl
vár egy más-világ,
lassan lépkedek,
szemembe tűz a nap,
mellkasomon
célkereszt.
Legutóbbi módosítás: 2010.03.04. @ 12:27 :: Fecske Panna
