Kovács György : Hangyáim

Kiválasztott idők, átváltozók

szakítjátok mi egybeforrt

jövendőt lesőn kérdezek

akár a földjét sirató gödör

 

kiáltok égbe feltörőn

hallgatok magamra: – csendesen!

A frissen kaszált fűben

álmatlan heverészgetek

 

helyet simítok mellettem,

szorítom szegletét a rétnek

a riadtan rám nyíló kívánság

egyszer még elém vezessen…

 

Mintha velem úszna fűnek tengere

lógatva esőáztatta lábait, várlak

hiába zaklatott hangyasereg, mely

nem leli nyugtát, míg benne fekszem..

Legutóbbi módosítás: 2010.02.20. @ 07:46 :: Kovács György
Szerző Kovács György 74 Írás
"Harmincas éveimben még azt vallottam, hogy amíg Dosztojevszkijt nem olvastam végig, nem veszek könyvet a kezembe. Idővel azért lejjebb adtam, köztudott, hogy akkoriban a kor szelleme és szellemisége kettészakadt, a nap huszonnégy egyforma órából állt, s ars poeticára gyakran csak a huszonötödik maradt. Évtizedek teltek munkába temetkezve csak azért, Àžhogy legyenÀ. A rengeteg lélektelenül (csak azért is) betöltetett vágy, a pillanat idézte bűnös elrugaszkodások valódi számlája most fizettetik. A maga idejében elmulasztottak pótlása már nélkülözik a mindennél fontosabb varázst, ráadásul befordítanak az ördögi körbe, amely kíméletlenül szembesít a ténnyel: mindez, csak az aktualitáskori helyénvalók rovására történhet.." http://www.kovacsgyorgy.iweb.hu/