*
Fájt az éjszaka
álmatlan forgolódva.
Apró kicsi fények
erőlködve
szaggatták a sötétséget.
Egy zavaros gondolat
űzte el az álmokat:
egy kínzó látomás,
ijesztő utazás
Dis városába,
s az erkélyen Fausttal
néztük a talmi fényeket,
hallgattuk a hamis éneket,
árultuk lelkünket,
kerestük a szerelmet.
És
nem
jöttél!
Te
is
féltél!
Szép szerelmem.
Nyújtsd most kezed
s vezess ki a
a pokol
városából,
a
kínzó
álmokból!
Szabadíts meg a
gonosztól!
Legutóbbi módosítás: 2010.02.03. @ 11:54 :: Tiszai P Imre