Tiszai P Imre : Sóvirág

Reggel volt.

Az eső esett vigasztalan egyhangúan,
de egy szép nap vágya bújt meg mosolyodban,
arcát nézted, higgadt tekintetét,
éltőn megsimogattad a kormányt fogó kezét,
szemed lehunytad, a jövőt vágytad,
nyugodt életed vele tovább álmodtad.

Reggel volt.

A gondolatod féksikoltás szaggatta,
riadó szemed fényszóró vakította,
s a csattanás, a soha el nem múló pillanat,
mely szétszakította az összefonódott álmokat.
…és temettél,
…és nem feledtél,

álmodban ma is a fék csikorog
és szemed sarkában könnyeid mossák a sóvirágot.

Legutóbbi módosítás: 2010.01.23. @ 09:15 :: Tiszai P Imre
Szerző Tiszai P Imre 340 Írás
"tegnap" stigmák égtek rám, számon csókod mart égőn fájón sebzett vágyódást tested font rám őrlődőn kínzó stigmákat s mert én csak "bennünk" élek, némán mindent eltűrök büszkén