Seres László : Gyümölcstelen holt ág

csak egy

álomnyi suhanás

varázsaként  maradsz meg nekem

örökös hit

várakozás

hogy jössz majd lázas éjeken

 

forrón

lángolón öleltél

mégis átutazó voltál

dús lombjaim közt

lettél néma gyümölcstelen holt ág

mely kihajt

ha tavaszt érez

 

de akkor is

ha átok ül rajtam

ha eldobsz

ha a vágy semmivé lesz

 

viszlek magammal

Legutóbbi módosítás: 2010.01.21. @ 11:10 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.