/szociofotó a szegénység világnapján/
Ide születtem árnyba, fénytelen,
gyom között gyom az útszélen terem,
por lepi, sár csapja, es? veri,
szánalmas sors, akárha emberi.
Szél tépáz, rajtam úthenger tapos,
elkap az örvény, f?sodrásba mos.
Uram segíts, ha elközelg a vég,
egynyári létem szappanbuborék.
Árokszél-lakó, névtelen vagyok,
sors- számkivetve telnek a napok,
üres tér tágul, hideg, s egyre több
kaján naplopó, ki rajtam röhög.
Létem teljében állva pusztulok,
számba sem vesznek, haszna-sincs gyomot.
Uram, segíts, ha elkövetkezik,
s imára er? végképp nem telik.
Földhözragadtan súlyt a fagyhalál,
roppan a jég, de nem hajlik a szár,
büszkeségem óv, amíg él a hit
páncél vesz körül, táplál, melegít,
por vonz magához, testvérként ölel,
nem küzdött senki hozzá ily közel.
Uram segíts, ha elközelg a vég,
s végtisztességként tesz rám egy veréb…
2009 szeptember 24
Legutóbbi módosítás: 2009.12.09. @ 10:23 :: Koosán Ildikó
