„Pár napja írtam egy levelet, és szét is küldtem az interneten az ismer?seimnek. Arról szólt, hogy Faludy-versekkel kellene ünnepelni most, október huszonharmadikán, mert meg kell mutatni a Jobbiknak és más sötét er?knek, hogy mi vár rájuk, ha beteljesülnek az olyan fenyegetéseik, mint az, hogy a „cionista zsidó és magyarellenes” Faludy György állami ünnepeken való szavalását be kellene tiltani. Azt kértem, hogy minden szerkesztett felületen – papíron, interneten, portálokon, blogokban, fórumokon, rádió- és tévécsatornákon – Faludy versekkel jelezzük, hogy a nácik megint olyan határhoz értek, amin nem léphetnek át.” – írja Andrassew Iván Naplójában.
Én úgy látom helyesnek, ha a Faludy versek sorjáztatását nem hagyom csak és kizárólag az Ünnepre, hanem a következ? három ünnepi napon ideteszek egy-egy Faludy György verset.
Evvel nem csak Andrassew Iván kérésének szeretnék eleget tenni, hanem gyönyör?séget okozni Mindannyiunknak.
Faludy György: Magyarország
Talán 2020-ban, mondtam. Addig nem élek
és csontjaim sem érzik. Hunyt szemmel ezért láttam,
képzeltem és idéztem minden nap, minden éjjel
az új Magyarországot negyven év bujdosásban.
Esztergom: dombra feltett királyok koronája;
tavaszi es? könnyén átdomborul a Kékes;
s ezüstvértes leányok vágtája Budavára
fölött a bárányfelh?k hosszúkás paripáin.
De most, hogy mindennapos köztünk a lehetetlen:
látom, amit meglátni sohasem remélhettem,
és eljátszhatom újra tükröm, a Balatonnal,
tavasszal a vízparton sétálok majd Pozsonyban
s nyáron talán a Csíki havasok alján járok –
jaj bujdosó barátok, nem tudtátok megérni,
Vámbéry, Jászi, Fényes, Szilárd, Zilahy, Kéthly,
Mikes, Kéri Pál, Koestler, Pálóczi, Károlyi!
Vagy jobb, hogy a jövend?t csak álomban láttátok?
Köztünk él?sködik még a pártoskodó átok,
a falu meg a város avult harca s lekésünk
Európáról, mert csak egymásba döf a késünk,
és bár els?nek kezdtük, ott kell cammognunk hátul?
Holdanként több tehetség terem itt, mint akárhol.
Talán sikerül végre. De ezt én be nem várom:
szemet hunyok, mosolygok és jutalmamat kérem,
mint Victor Hugo hajdan. Legyen egy sír a bérem,
sír a 301-es parcella közelében.
Budapest, 1989. XII. 27.
Legutóbbi módosítás: 2009.10.21. @ 10:17 :: Kavyamitra Maróti György