Berta Gyula : Plágium

Nyomtatás

     – Mi történt, barátom? Nem ebben állapodtunk meg! Vártalak a megbeszélt helyen, ám nem jöttél.    

     – Ne haragudj, de felhívott a barátnőm Most volt szabadideje, és tudod, közel volt már az ebédidő is, lényeg, hogy együtt ebédeztünk…    

     – Ja, barátom, így már egészen más. Jól tetted, hogy őt választottad. Így már érthető. De mi történt az arcoddal, milyen sebhelyek éktelenkednek, rajtad? Csak nem kezdtél el az ebédet követően erőszakoskodni szíved hölgyével?    

     – Á, dehogy. Sőt, nagyon jó volt vele. Ebéd után még volt egy kis időnk, így tettünk egy körutat a park körül.     

     – Ez jól hangzik. De egy kis gyaloglásnak miért kellett órákat igénybe venni?     

     – Nem, szó sincs ilyenről, talán öt-hat perc volt az egész, de kocsival mentünk, sajnos.     

     – Ezt nevezem! A megbeszélt időpont sem számított?    

     – Már hogyne számított volna! Közbejött azonban egy váratlan esemény…     

     – Mi jöhetett vajon még közbe? Én meg itt toporgok már órák óta, terád várva. Mint ahogyan meg is beszéltük. Ha én itt tudtam lenni időben… Nem értelek. Úgy látszik, ahogy öregszel… na hagyjuk.    

     – Ne hagyjuk, mert nem tehetek róla. Teljesen véletlenül útközben még összetalálkoztunk azzal a rendőr barátoddal, tudod akivel… aki a múltkor a presszóban fizetett az egész asztaltársaságnak még egy sört.    

     – Nem értem, mi köze ehhez neki? Összetalálkoztatok és kész. Megesik ez bárhol, bárkivel. Te komolyan ezzel akarod igazolni, hogy megbízhatatlan kezdesz lenni, újabban?    

     – Nem dehogy, csak tudod, ő szolgálati járművével érkezett és pontosan rosszkor.    

     – Miért érkezett volna rosszkor? Össze-vissza beszélsz! Te nem érkeztél meg, ide jókor! Késtél! Vajon miért?     

     – Nem engedted, hogy befejezzem: tehát összetalálkoztam a rendőr barátoddal, már csaknem sikerült leállnom egy üres parkolóhelyre, amikor a haverod mintha mi sem történt volna, beállt oda, ahova már elkezdtem bekanyarodni.    

     – El tudom képzelni, amilyen tutyi-mutyi vagy, néha, nem is értem. Na és mit szólt a barátnőd?    

     – Bemutattam neki.    

     – Rendben van, de barátnőstől is itt lehettél volna már, régen.    

     – Már hogyan lehettem volna, amikor a rendőr barátod és a társa bevittek a rendőrőrsre.    

     – Ezt nem hiszem el! Miért vitt volna be a barátom, pont téged és milyen okból?    

     – Azt mondta, hogy ismeretség ide, vagy oda, de a bemutatás megbocsáthatatlan. Ezt jegyezzem meg!