Pogány Gábor : A Szutykos butykoson is túl

Nyomtatás

Messze

    messze,

valahol a

Szutykos butykoson is

túl,

volt egy csalitos.

A szutykos butykos

– egyébiránt kocsma –

és nem tiszta,

mint a neve

is

mutatja,

avagy éppen azért piszkos,

hogy a nevét

a vendég

akkor se

tévessze, ha kissé ittas.

Álldogáltunk a csalitosban

jelre várva,

hogy meginduljunk hangosan

kiabálva,

hogy behajtsuk a nyulat

a hálóba.

Mer’ nyúlhajtáson voltunk

akkor éppen,

a vadásztársaságnak

pénzéhében

nyuszit kellett biza fogni,

s azt éltében

francia, vagy olaszhonba

sok-sok pénzért mind eladni.

Álltunk hát a nagy hóban,

a pálinka az fogyott rendesen,

és a forralt bornak is volt már híja

jócskán.

Egy öregnek úgy megártott,

majd eld?lt, és alig látott,

kiabáltunk hát neki,

le ne feküdj,

mert csak a halál

talál

meg,

nekünk a hóban

nehéz

lesz

?t megel?znünk,

s az öreg hajtó

talán hallott

valamit,

megállt a d?lésben,

amúgy elég éles szögben,

s hogy mi tartotta meg, azóta

sem tudjuk;

kivittük a csalitosból,

kapott meleg teát,

pokrócot,

és este a hajtóbért már vígan

itta a Szutykos butykosnak hívott

kocsmában, a város szélén.