A SZERELEM JÓ!
Leszek hajó,
te felmászol
horgonykötélen,
beszállsz, és áthajózunk
az éjjel vizében
minden vágyadon,
bontunk vitorlát,
pezsg?t gyöngyöz?t,
kimondunk minden
elhallgatottat,
szemben sziporkát tükröz?t,
töröljük sós ajakkal
izzadtságcseppjeink
pézsmamázát,
s a pillanat – hosszú éj
varázsát nyújtjuk
kifulladásig.
Leszek a párnád!
Belém fúrd fejed!
Takaród is,
hogy öleljelek!
A csended is, és
ismételt örömkiáltás!
Mindened!
Váltás ruhád, hajnalra fogkeféd,
fés? hajadban, s körötted:
a Föld,
az ég,
az ágy,
a vágy,
tobzódás ingerekben,
vér, ver?- és visszerekben,
a rohanás,
simogatás,
a csókok,
kamaszfiús,
ügyetlen bókok,
öledben dörömböl?
lüktet? lökések,
s utána fürd?,
és melledr?l leperg?
cseppnyi víz!
Megjöttem! Itt vagyok!
Érted?
Érted zenél a május,
és az orgonám is érted
vonz méheket torozni!
Kislány! Ideje
letáborozni
Itt, nálam,
örökre!
BGJ.2008.15.19.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:51 :: Balog Gábor -csataloo
