(Hienrich Heine)
| Das Fräulein stand am Meere | Kisasszony a tengernél |
| Das Fräulein stand am Meere, | A lány csak állt a víznél, |
| Und seufzte lang und bang, | Félőn sóhajtott nagyot, |
| Es rührte sie so sehre | A lebukó Nap szívén |
| Der Sonnenuntergang. | Mély sebeket hagyott. |
| Mein Fräulein! sein Sie munter, | Lánykám, legyen Ön vidám! |
| Das ist ein altes Stück; | Réges-régi dolog: |
| Hier, vorne geht sie unter, | Itt, elől megy le, biz’ ám, |
| Und kehrt von hinten zurück. | Térül, s Ön mögött ott lobog. |