Szilágyi Erzsébet : Visszanéző

 

Váratlan kaptam én szárnyakat tollakkal,
mikor rég kifelé haladtam a korral,
megálltam az úton, mert rákényszerültem,
s rámdőlt betonfalként, mindaz, mit megéltem.
Kimászok alóla, eloldozom láncom,
leírom, kiírom, mi fájt, vagy úgy látom.
Színes képtárrá vált addig szürke álmom,
újra vizsgázhattam matematikából.
Rácsodálkozhattam mintha most először,
mily szép a Szeván-tó, mikor a nap feljő,
felhők fölött kék ég – unalmas és giccses,
találkoztam vele! földön-égen, hidd el!
Leráztam már nagyját a vakító pornak,
láthatsz meztelennek, kicsinek, mohónak.


Legutóbb szerkesztette - Szilágyi Erzsébet
Szerző Szilágyi Erzsébet 227 Írás
Az ELTE orosz-latin szakán végeztem. Voltam az Akadémiai Kiadó szerkesztője, a szegedi JATE Klasszika-filológiai Intézetének oktatója, a Semmelweis Egyetem nyelvtanára. Versfordításokkal már gimnazistaként próbálkoztam. Magyar verseket, novellákat csak néhány éve kezdtem írni.