Bíró Rudolf : Apámnak

Te csak azt gondoltad,
akkor voltam bátor, mikor
pótkerék nélkül bicikliztem. A járdán.
Végig éreztem a partvis nyelét,
ahogy a hátam mögött fogtad.
Óvtál. – Legalább a sarokig bírjam ki -,
el ne essek! Cél és végkifejlet.

Most éppen az ellenkezőjét akarod.
Érzem a nyelet, az irányítást,
de hagysz elesni. A sarok is távol.
De tudod!
Minden elesést egy felállás követ!
Felálltam. Felállok újra. Egyedül.
Úgyhogy ne nyújtsd a kezed,
mert a másik úgy is zsebben marad!

Legutóbb szerkesztette - Bíró Rudolf
Szerző Bíró Rudolf 69 Írás
Bíró Rudolf vagyok. 1992-ben születtem Hódmezővásárhelyen. A mai napig itt élek, dolgozom és alkotok. Számomra a versírás nem csak hobbi, hanem gyógymód is. Sablonosan hangozhat, de a lelki sérelmek kiírása nálam gyógymód, bár lassú...Remélem a verseim által átadott részletek, szeletek elmélyedést, tovább gondolást vagy újraolvasást generálnak, amely érzelmi visszacsatolást fog eredményezni. Eredményes alkotókedvet mindenkinek!