Naszluhácz Judit : Csendben

Szánkázik épp tetőről a fény,

bucskát vet egy kristály hópihén.

Szívzugokból remény kandikál,

egy ünnepváró, fényes délután.

Melléd ül a Jóság egy kicsit,

lelkeden ez picit csendesít,

elcsitul dúlt szívekben a vér,

míg a világon az Idő körbeér.

Legutóbb szerkesztette - Naszluhácz Judit
Szerző Naszluhácz Judit 55 Írás
Két éve írogatok,több kevesebb sikerrel.Teljesen villámcsapásszerűen kezdődött,engem lepett meg a legjobban.Tanácsért egy irodalmi társasághoz fordultam,aminek azóta is tagja vagyok.A Tanár Úr,aki biztatott,azt mondta:az ember elsősorban magának ír,ha másoknak is tetszik az külön szerencse.Így igaz!