Szánkázik épp tetőről a fény,
bucskát vet egy kristály hópihén.
Szívzugokból remény kandikál,
egy ünnepváró, fényes délután.
Melléd ül a Jóság egy kicsit,
lelkeden ez picit csendesít,
elcsitul dúlt szívekben a vér,
míg a világon az Idő körbeér.
Legutóbbi módosítás: 2017.12.04. @ 12:27 :: Naszluhácz Judit