dudás sándor : Fogas vers

Jaj! A fogamba hasított…

Mit tegyek? Fáj nagyon…!

Sztorikra gondolok, magam

Ezzel vígasztalom.

 

Kolléganőm minden férfit

A lábáról ledönt:

Fiatal, csupa báj, kellem,

Fogsora, mint a gyöngy!

 

Az enyém? Kritikán alul,

Hiába hódolok

Nektek, bús Kosztolányival

Szólva, óh, Ódolok…

 

Gondoltam egyet, megkérdem

A boldog hölgyet én,

Mondja meg, mivel ápolja…

Csillogó, hófehér.

 

Lenézőn, picit sértetten,

Némán nézett reám…

Kritika felém, gondoltam,

Összeszorítva szám.

 

A válasz nem hagyott nyugton,

Pár nap, hogy elhaladt:

Árulja el, ha nem titok…!

Hirtelen mozdulat…

 

Mosolyféle… Kiemelte

Ajkának gyöngysorát…

Azóta mély tiszteletem,

Fogorvos-tudomány!

 

Legutóbb szerkesztette - dudás sándor
Szerző dudás sándor 763 Írás
1949-ben születtem Tápiógyörgyén, a mai Újszilváson. Szakmám könyvkötő. Nyugdíjas vagyok. 13 éves koromtól társam a versírás, az irodalom. Több önálló kötetem, s általam szerkesztett antológiám, s más antológiai szerepléseim vannak.