Hofi:” A lét határozza meg a tudatot, megisszuk a lét, a tudat elszáll…”
Koponyám falába
annyi mindent véstem,
örömöt, bánatot,
melyeket átéltem,
arcokat, neveket,
kik előttem álltak,
volt akik áldottak,
mások megátkoztak.
Mosollyal, könnyekkel
faragtam érzelmem,
volt aki szeretett,
akadt kit szerettem,
poharak aljával
néha letöröltem,
elfeledve mindent,
amire töltöttem.
Napkelte fényénél
újra vésőt fogtam,
így lett a fájdalom
szép emlék a falban,
így nyílt a tövisből
virág a lelkembe’,
koponyám falába
gyökeret eresztve.
Múltam és jelenem
egymásnak barátja,
a jövőnek falát
csak az Isten látja,
ím erő kell ahhoz,
hogy koponyám véssem,
fájó, mert egyszer majd
kezemből kiejtem.
Legutóbbi módosítás: 2016.01.24. @ 16:45 :: Thököly Vajk