Seres László : Reinkarnáció

 

 

Aki túljutott a gyermekkoron már,
álmaiban mindig visszajárna.
Minden év, amit a sors vállára rak,
olyan az, mint igavonók járma.
Szívszaggató teher felhőtlen ünnepe.
Varázslat-ízű mennyei csoda,
amit vonszol egy életen át végig           
s nem árulja el senkinek soha.
Csak tűz hajtja űzött, szunnyadó vérét,
meghallgatja bölcsen, aki rászól,
s a rég elvetett mag izzó hitével
kenyeret szel a holt kalászból.
Dalok élet-kovásza sarjad benne,
fut konokul gyökértől az ágig,
felnőttből gyermekké cseperedik.
A halál kurta subáján játszik.
Tiszta hullámok ringatják szép szíve
rozzant sajkáját, míg távol van a part,
s mit elvettek tőle a zordon évek,
háncs-teste sarjaként újra kihajt.
Mintha Isten tárná ki kapuját,
halkan éjfélt üt a fali óra,
s engedi, hogy önmagára leljen.
Készülve a reinkarnációra.

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.