Zajácz Edina : Szentségben

Anyám hajára úgy talált a fény,
ahogy padokhoz ért a méla csend.
Pihenni tért imáival szegény,
az ágya csendes, asztalán üzent:

Ne sírj utánam, árva magzatom:
ahogy fiad hajol karod közé,
szerény igém az Úr elé rakom;
az éltem árulás se mérgezé.

Ne félj, magára nem marad remény,
ha szádon emberül fakad panasz.
Nemes szavakba rejtezett erény
virága lesz nekünk fehér tavasz.

Anyám szemére álom úgy borult,
ahogy kereszt előtt zokogtam én.
Felettem égi lámpa fénye gyúlt –
s egy angyal ült a csipkeláng tövén.

 

Legutóbb szerkesztette - Zajácz Edina
Szerző Zajácz Edina 197 Írás
1975. november 22-én születtem Nyíregyházán. Végzettségemet tekintve általános ápoló és asszisztens vagyok. Apai nagyapám rokonságába tartozott Váci Mihály költő, az ő és Ady Endre költészete példa számomra. A vers szeretete végigkísérte gyermekkoromat, késztetést az írásra először tizenévesen éreztem. Ekkor még nem tudtam, de azóta igen, hogy a versírás művészet, feladat, amelyet hittel, tisztelettel és alázattal kell végezni. 2010-től a Poet amatőr költők oldalán publikálom verseimet, közülük néhány válogatás antológiákban jelent meg, illetve pályázatokon volt eredményes. Írásaimmal számos irodalmi portálon találkozhat a kedves olvasó. 2016-ban irodalmi munkásságomért Verő László díjat kaptam, ugyanebben az évben megjelent Csöndmadár c. kötetem és a Ratkó József Irodalmi Kör egyik alapító tagja vagyok. Igyekszem megtalálni és megmutatni írásaimon keresztül a magam arcát, az általam képviselt értékeket. Teszem mindezt úgy, hogy közben saját sorsomat és legbensőbb énemet tárom az olvasó elé. Két gyönyörű fiam van, szárnyaszegett angyalként kaptam a földi létbe Márkot, akinek ápolása kitölti napjaim huszonnégy óráját, Levi pedig színesre festi azokat.