Trianon
„Testvéreim, ti szerencsétlen, átkos,
Rossz csillagok alatt virrasztva járók,
Ó, nézzetek egymás szemébe nyíltan”
Rossz csillagok alatt virrasztva járók,
Ó, nézzetek egymás szemébe nyíltan”
Juhász Gyula:Trianon
rossz csillagzat még az se – nekem itt „hiányom” van… – talán egy „de” „vagy” / még az se(m)
elfedik a földi fények
terem a föld és gazt-e –ennél a sornál gondban vagyok
jussunk elszikkad a lényeg –„ez” / a lényeg
sík hol messzi szenny kiáradt – és ennél a sornál is gondban vagyok …
folyónkon méreg úszik
szenvedések hala tátog
a nap is szmogba kúszik – bele a szmogba? Vagy „ benne a szmogban”?
ma éppen még lesütne ránk
ráérnénk emlékezni
befogva vért habzik a szánk
verejtékre feltenni
őseink földjét a tudást
minden tett nem lehet bukás
———–
István, egy kicsit „megakadtam”egykét helyen – mert így, központozás nélkül, nem igazán jön ki ( nekem ) a vers…
Várom vissza.
Köszönöm a fáradságodat – a verseim logikája kicsit más!
a vers már megjelent (az Írószövetség helyi elnöke által alapított lap internetes kiadásában) a SzegediLap c. internetes folyóiratban, amely időnként printváltozatban is kiadásra kerül!
Alkalomadtán megválaszolom soronként!
Még egyszer köszönöm a fáradozásodat, ritkán, de az előadók is kérik, hogy az áthajlásokat (enjambement) jelöljem be!
A téma adja magát – ezért rapszodikus a stílus, szándékosan, de olyan szócsonkító költői szabadságot nem alkalmaztam, mit a 19. században, vagy mondjuk Babitsnál, Kosztolányinál.
A hiányos mondatot a magyar nyelv megengedi – általában az állítmány marad el…
Baráti üdv
István
