Boér Péter Pál : Gondolatok a késdobálás veszélyeiről

 

Ha a dobpergés fel nem szakítaná, a csend a dobon is tapintható lenne. Lent, a porondon zajlik az attrakció. A porondmester oldalt áll, súlyos, határozottan kiejtett szavaival szeretne még egy keveset feszíteni az idegek húrján, miközben a késdobáló egyiket a másik után hajítja célpontfelesége irányába.

— Talált, talált, talált, mellé…

A kések olyan pontosan repülnek ki a kezéből, hogy talán már hátrafelé dobva is ott kötnének ki, ahol kell. Az egyetlen mellé dobott kés is a produkció koreográfiájának része. Az asszony felszisszen, a közönség elhűl és a cirkusz sátra befogja a fagyott érzéseket, a rettegéstől maga is csonttá fagy.

— Talált, talált… Vér…

— Jaj!

— Fáj?

Nyögi a késdobáló párja falfehéren.

— Nagyon fáj, nem bírom…

— Én sem.

— Ez borzasztó!

Már mind a ketten krétafehérek, és hideg veríték csorog arcukon.

— Elájulok, nem bírom nézni, ha szenvedsz!

— Én a vér látványától csuklom össze.

A porondmester elbizonytalanodik, ilyen malőr még sosem történt.

— Melánia — nyögte a késdobáló. — Melánia!

— Igen, drágám!

— Az összes kést elhajítom!

Jobb kezét magasra emelte, baljával kiemelte válláról a tartó tarisznyát, nagy nehezen átszuszakolta a másik oldalra. Egy kézbe fogta az összes megmaradt pengét, és repítette Melánia felé.

— Talált, talált, talált!

A porondmester megnyugodott.

— Gyere drágám, bekötözöm az ujjadat! Máskor vigyázz! Ezeket a késeket elsősorban a hegyükön élezik. Csúnyán felsértetted mutatóujjad begyét.

A közönség úgy vélte, ez is a mutatvány része. Melániát kiszabadították köteléke alól, ők ketten lehuppantak a porond fűrészporába és ott, a helyszínen látta el elsősegéllyel a rá minden este késeket hajigáló férjét.

 

Legutóbb szerkesztette - Boér Péter Pál
Szerző Boér Péter Pál 755 Írás
Nagyváradon születtem, 1959-ben. Nem mondhatnám, hogy kesztyűs kézzel bánt volna velem az élet, de még a szorítóban vagyok! Családtagjaim hiperoptimistának tartanak, azt hiszem nem véletlenül. A humort – ezen belül a szatírát, abszurdot – és a romantikát egyaránt kedvelem. Empatikusnak, toleránsnak gondolom magamat. Egész életemet Erdélyben éltem, élem. Anyám révén erősen kötődöm a székelységhez, de Ők már csillagösvényen járnak Apámmal. Nagyon érdekel a teológia, filozófia, nyelvek, irodalom, és sok egyéb. Fiatalon kezdtem verseket írni, ám a rövid próza vált a nagy kedvenccé. Köteteim: 2010 – “Nagyító alatt” – novelláskötet 2011 – “Le a láncokkal” – novelláskötet 2012 – “A nonkonformista” – novelláskötet 2013 – “Engedélykérés”- novelláskötet 2013 – “Megtisztult ablakok” – regény 2016 – "Fenyőágon füstifecske" – regény 2017 – "Ködös idill" – két kisregény 2018 - "Szabályerősítő" (Válogatott novellák) - e-book Írásaim jelentek meg a Bihari Naplóban, a Reviste Familiaban, a Comitatus folyóiratban, a Várad folyóiratba, a Brassói Lapokban, a Reggeli Újságban, a “7torony” irodalmi magazin antológiáiban (2010-2016), a Holnap Magazin antológiájában, a Holnap Magazin nyomtatott mellékletében, az Irodalmi Jelenben, a kolozsvári Tribunaban, a bukaresti rádióban és máshol.” A világháló adta lehetőségekkel élek: Lenolaj irodalmi és kulturális műhely A Hetedik Héttorony irodalmi magazin MagyarulBabelben CINKE Holnap Magazin PIPAFÜST Szabad szalon Penna magazin Bukaresti rádió AlkoTÓház Weblapom: http://boerpeterpal.blogspot.com/