Bamberger József : Belőlem magamnak

 

 

Most is szorongok… Még meddig megyek magammal szembe…?!

Ostobábbnál ostobábbnak tűnő fordulat,

gombóc fojtja balgaságot ordítani kívánó torkomat…

Jól esne, hidd el, lépni s feledni, nem mindig mindenkiben a jót keresni. 

Lusta vagyok.

De néha,

mikor agyam nem néma, mint jó szabónál, nálam se fogy a gondolatcérna.

lelkem rongyos, cifra kelme …

…Még nem látta benne vértes zubbonyát az alkotásra szánt elme.

Most mit mondhatnék…?

…másoknak vagy tán a benned rejlő világnak hihetsz-e…

Kutathatjuk, mit sejtet az Orákulum…

                          S csodálkozunk.

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Bamberger József