Bamberger József : Na most akkor ???

 

Nem is tudom, hogyan hozzam szóba,

hogy tán irigyelni vélem, kinek hétköznapjait dogmaként éled.

Becsvágy ébred ilyenkor.

De csak bennem?

 – Mondd csak, Horáció, hisz te vagy Csontkoponya, a nyelvem,

soraid közt mint labirintusban bolyongok,

és mosolygok minden kanyar után, utadat, ha látom.-

Tudod, ott legbelül néha felmerül,

hogy rigolyáid jellemül választhatnám.

Most tàn szörnyűlködsz:

mit gondolhat a fiúcska…

ez valami hódolat egy áldott női kéznek?

Nem tudom.

De mikor kimondod, mit vágysz, s hinted a költői kódokat, azt hiszem, mindig megtalálsz…

Minek is legyen tagadva:

Ha én

Lanseloth, 

akkor te

Ginevra! 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Bamberger József