Szepesi Zsuzsanna : Semmibe néző

 

Agyamban száguldó, vad semmiségek,
didergőn bénító lázban égek.
Nem számít, hol vagyok és hova érek,
álmaim feketék vagy fehérek.

 

Lidérctől remegek, úgy ébredek fel,
sietnék, de az ágy nem ereszt el.
Rémülten sorolom, mi várna rám,
hiába, börtönöm lett a szobám.

 

Marcangol tőrével a kétség belül,
ilyenkor tollamra árnyék vetül.
Keserű gondolat szántotta sorok
boncolják, mit érek, miért vagyok.

 

Gyöngybetűk halmaza gúnyosan vádol,
feleljek, mit várok még a mától.
Kővé lett szívemen a hűlő remény,
kolduló tenyérrel küzdöttem én!

 

 

Legutóbbi módosítás: 2015.03.11. @ 10:20 :: Szepesi Zsuzsanna
Szerző Szepesi Zsuzsanna 48 Írás
Szeretettel üdvözlök mindenkit! Köszönöm, hogy tagja lehetek körötöknek. Mesékkel kezdtem, versekkel folytattam, s könyvelhetek el némi sikert is általuk. Élményt, örömet szeretnék adni műveimmel. Okozzon oly örömet olvasásuk a tisztelt irodalomszerető embernek, mint megírásuk nekem - ezt kívánom! Írásaim egyre több helyen jelennek meg. Négy saját kötetem van eddig.