Schifter Attila : Szabad akarat

 

Tudod,  milyen  a  Mindenhatót  kérni: 

hozzon  meg  egy  fájó  döntést  helyettem 

 ha  cserébe  nem  maradna  fillérnyi  

sem  zsebemben  vagy  nem  lenne  mit  ennem,  

 

akkor  is   mert  mindkettőnk  az  Égre  vár:  

reménnyel,  lemondással,  megbánással  

és  elég  a  gyötrelemből  végre  már, 

míg  égő  szemekkel  mennyboltot  nyársal 

 

érzéseitől  kiégett  két  ember  

( imádságuk  mindössze  szűk  tenyérnyi ) 

kérdeni,  vádolni  egyikük  sem  mer: 

újra  gyermekévé  lesz   és  férfi, 

 

amikor  az  őszinte  fohász  már  csak 

utolsó  megkönnyebbülésünkért  szól, 

hogy  ne  féljen  többé   és  én  se  ártsak  

( köhögése  kezemre  pár  csepp  vért  szór ) 

 

Itt  nem  segít  fétis,  hit,  hipotézis 

 arca  már  mozdulatlanságba  billent… 

Vad,  pogány  torokkal  szűkölném  mégis:  

túl  nehéz  nem  hibáztatnom  az  Istent. 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2015.03.04. @ 11:00 :: Schifter Attila
Szerző Schifter Attila 145 Írás
A verseket mindig is különösen szerettem ( persze, nem mindegyiket ) de ha egy műalkotás - legyen az festmény, szobor, egy írás vagy bármi más - felkelti a figyelmemet, akkor azt mindig nagyra értékelem. Egyszerűen azért, mert érzést, gondolatot indukál bennem: 's ezáltal életet lehel belém.