Néha-néha jólesik alámerülni….
Magzati pózban fekszem a kádban,
torz ivadékká regrediáltan.
Nyugtat a víz, ami ellep egészen –
Szinte midőn a csodás anyaméhben…
Jó, hogy e hely kicsit elszeparálhat –
Nem zavar így a sok emberi állat.
Nincsenek itt, akik élve temetnek,
s ritka a bűn, mire nem vetemedtek…
Kiknek a pénz szaga mennyei illat
– koldusok ezreinek zsebe nyílhat –
Persze csupán a javunkat akarják,
ám hogy az összeset, azt letagadják!
Ejnye no, máris egekben a pumpa,
s markom a cseppnyi dugót mogyorózza…
Legutóbbi módosítás: 2015.03.09. @ 18:09 :: Czirják Jolán
