Az összes napunkat magadnak hagyom,
csakhogy egyedülőmbe ne merüljenek,
minden mondatomat neked akarom,
és a meg nem komponált énekeimet.
Látom az ónos csöndön át, amint
az árny bűvös udvarodra vetül,
kapaszkodok roppant rengetegedbe,
gyakorta, levegőtlenül.
Legutóbbi módosítás: 2015.01.25. @ 20:23 :: Serfőző Attila
