Radnó György : Mindig úgy, s ugyanott

2014. október

 

Őszre hőkölnek a felhők

a hideg-szín kék égen,

csak a galambok időtlenek,

mindig úgy, s ugyanott.

 

Párával dacolnak háztetők

a krémszerű zajos légben,

hogy újra a lassan lobbanó

kályhák füstjével írjanak az égen.

 

Újra elmúlt egy zsibbasztó év,

melynek öröm-percei dedikáltak

boldog órákat a napjainkba.

Egy köhintés, egy kacagás.

 

Egy jó ebéd még feldereng,

csak az elmúlt fájdalom halt meg,

(élve is temetnénk a múló fájdalmat!)

Így élünk mi csendben, fesztelen,

 

tét nélkül elszórva morzsaként,

a város nevű kondér levébe puhulva.

Mert nemcsak a galambok boldogok,

mindig úgy s ugyanott.

 

——————–

…és elvész a lényeg, a sok szín, pompa… a képek gazdagsága nem megmutatja, hanem eltakarja a verset…

Ezt most nem…

H.

Legutóbbi módosítás: 2014.10.12. @ 15:39 :: Radnó György
Szerző Radnó György 139 Írás
Már gyerekkoromban szerettem volna író lenni, valahogy úgy ahogy mások mozdonyvezetők. Tinédzser koromban már éreztem késztetést az írásra, eleinte sok verset írtam, ebből az idők folyamán, és a költözések miatt sok elveszett, vagy csak a kicsomagolatlan dobozok mélyén maradt. Informatikusként természetes volt számomra az online módban való publikálás. Eleinte csak magamnak írtam, de több barátom kérésére elkezdtem aktívabban közzétenni társaságokban is a verseimet. Hosszas unszolásra kezdtem el nagyobb körben publikálni és kiadni kötetet. 2012. április végén megjelent az első kötetem "A némaságom kiáltom" című kötet...