Marthi Anna : Ingergazdag

Előbb az ingerszegénytől kezdeném.

Nincs belső utazás, a kintit is tiltja

még valami egyéb. Olyan akár pénz

tudat, ráfogható, hogy miért nincs,

az persze cselekvés-tanulás görbén

kimutatható. A divat itt olcsó rend,

körmönfont gondolat farkába harap.

Ingergazdagon az ölébe pottyannak

egy szivárványlélektől szép szavak.

Mozgás, napsütés, alkotás bábjaink

kigyöngyözik mint harmat a növényt,

életet lehel tetteinkbe szerető kedv.

Boldogan lép a kisember, dobogó szív,

nagyember képzelete által előre lép.

 

Legutóbbi módosítás: 2014.10.12. @ 07:46 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1338 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak