Zengő
francia kertek sövény mögött
csak illatosan szemérmes virágok
színes szalagok öröm
fogócska illem s szíved lángot
fogott billen a kéz holnapot
nem keres szentimentális hangközön
*
felépül hangonként a vágy csak álmodás
kacér lény amelyre rejteken nem találsz
a kedves aki ostromod elől még elszalad
csintalanul csalogat csókokat
enged perzselő érzéseket kamaszálmok
és boldog ébredés új reggel
a gyep ágaskodik friss és harmatos
járkálnál józan fejjel
de eljön a báli este pezsgős hangulat
már nem hiába illet szűzi vagy tudós ajkakat
ahogy a szenvedély mély húrokra csap
lágy futam és kemény ölelés
este van holdfény a csók kevés
futamokat kelt a szenvedély
habzik a pezsgő már nem habozol
szerelmet ingerel egy félmosoly
karod a táncból kitépi omolj
karomba megszűnt a világ
tárd fel a rejtett titkodat
mert bolond aki most kivár
elfogyhatnak kísértő holnapok
várnak nyoszolyák perzselő láng
ahogy öleltem mint csapongó madár
mely szobádba téved s ablakon kiszáll
ha eljön búcsú a postakocsi felveri a port
a feledést s minden édes ami volt
zenébe olvad zengnek őrjítő futamok
és egy árva kókadt virág marad ott
kitűzve hervadtan a rózsaszín báli ruhán
egy sodró dallamú csillagos éjszakán
s a pezsgő foltot ejtett rajta
szederjes kéken remeg ajka
ha odakint lehull egyetlen levél
mint vágott virág idebent elalél
*
francia kertben örökzöld sövény
újhold kialszik az utolsó fény
sok színes szalag őszi szélben bujdokol
szentimentális szűz elfagyott lehelet
felhagyott illem korai csók meglakol
csukott az ablak zene nem hallatszik a kertbe
Legutóbbi módosítás: 2014.09.02. @ 14:00 :: Radnai István
