Zalán Tibornak a hatvanadikra…
A riadalmat csak játszani lehet,
ha már őszbe hajlik a fej
s ha csontokról mállik a hús.
A „mindennek ára van”
hatványozódik, akár a fehér
abroszon a vörös fény,
ha ez a kései nap átég az utolsó korty boron.
A pincérek már pakolják a székeket,
és nekem még nincs kedvem
menni. Még maradnék az emlékezetnek.
Talán rám köszön még az ajtóból kimenet.
A tányéron maradékom
– megrágott szavak csontjai.
Legutóbbi módosítás: 2014.09.17. @ 11:02 :: Jagos István Róbert
