Sokszor láttam, Maros, karcsúságod
Kacéran suhanni kövek között,
Hallottam csilingelő hangodból
A fényre törekvő vágyat,
S láttam könnyezni érted a hegyeket.
Az idő lett hű útitársad, mit
Ifjan álmodtál, valóra vált.
Most a vonat ablakából nézlek,
Mily naggyá nőttél! Bölcs nyugalmad
Magával ragad, s hömpölygök veled
Választott utadon az áradó fény alatt.
Legutóbbi módosítás: 2014.08.02. @ 09:16 :: M.Simon Katalin
