Bihari Csilla Rózália : Örökké

 

 

Fehér fátyol libben, örömkönnyek gyűlnek,

Ódon rézharangok nászindulót zengnek.

Isten háza zsúfolt, vendég lelkek lakják,

Akik a szép fohászt ajándékul adják.

 

Pirospozsgás kislány áll az oltár előtt,

Repdeső szvével űli az esküvőt.

Öltözéke ékes, egészen királyi,

Választottja büszke, tehetős világi.

 

Mosolyok röppennek meghatott arcokról,

Amig a pap beszél szvekről , álmokról,

És az Úr  éneke zendül a templomban,

Orgona búgása játszik a hangokban.

 

Hosszas, mély csend után a pap beszél újra,

Majd a szónak jogát az új párnak nyújtja.

Esküszó hullik a szerelmes ajkakra,

Perzsel a vallomás, égő csók záloga.

 

Az Úr emberének palástja fellibben,

Áldásra emeli kezeit meghitten.

Tova, sikoly remeg át egy szegény házon,

Szerelmes, holt ifjú függ a gerendákon…

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2014.08.10. @ 10:23 :: Bihari Csilla Rózália
Szerző Bihari Csilla Rózália 123 Írás
1995. Nagyajta. Aztán Sepsiszentgyörgy, Székely Mikó. Most Kolozsvár, végzős bölcsész. :) Több, mint tíz éve verselő. A helyzet egyre csak romlik. :)