Sötét volt. A hold meszes seggét fenn vastag felhőrongyok törölgették. A téren tovább lapult volna a csend, de éppen éjfélt ütött a kommand-óra. A rendőrök könnygázba lábadt szemekkel folyamatosan pásztázták a környéket. Hirtelen, mintha csak a semmiből tűnt volna elő, különös alakra lettek figyelmesek, aki egy talicskát tolt maga előtt. Nagydarab ember volt. Lehetett vagy 196 cm magas. Elöl összegombolatlan női slafrok volt rajta. Hálósipkája alól összetapadt őszes hajcsomók türemkedtek elő. Mikor közelebb ért, talicskája zörgését már felülmúlta a rekedtes férfihangon megszólaló nóta: Hej, te bunkócska te drága, hej te eleven fa gircses-görcsös ága…’
Az akciócsoport vezetője ekkor kiadta a parancsot: Fényszórókat bekapcsolni! Az engedély nélkül behatoló csoportot megállítani! Percek múlva talicskás emberünk már szinte eltűnt a rendőrök gyűrűjében, akik körbeállták, és lábukkal erőteljes rúgásokat imitáltak. Ezt a gimnasztikát azonban hamarosan abbahagyták a talicskán elébük táruló látvány miatt. Egy hatalmas, tokjából kitolt vörös rúzs hevert benne, hegyével előre. Az még furcsább volt, hogy a rúzs másik vége a slafrok belsejéből sliccmagasságban tűnt elő.
Osztagparancsnok: A járművet megállítani! Lábakat széttenni, kezeket a tarkón hátul összekulcsolni!
(A paranccsal egy időben két kommandós próbál egy közlekedési táblát a talicska előtt az aszfaltba döfködni. Mivel ez nem sikerült, két oldalról a tábla mellé állnak, és kezükkel tartják függőleges helyzetben.)
–
Osztagparancsnok: Nem látta, hogy itt a tábla, hogy talicskával behajtani tilos?
Rendbontó: Nem uram, eddig még nem, és most sem, mert a tábla háttal áll nekem.
Osztagparancsnok: Ne pofázz, te csőcselék! (Közben int, hogy fordítsák a rendbontóval szembe a táblát).
Rendbontó: Uraim, én csak jobbra tartottam!
Osztagparancsnok: Azt látjuk! Nem is kicsit! De nagyon is! Rohadt szélsőjobboldali. Rászolgálsz a nevedre te gazember.
Osztagparancsnok: (az embereihez): Fegyverezzétek le!
(A kommandósok, ahányan csak hozzáférnek, mind megragadják a talicskán fekvő óriási rúzst, és megpróbálják onnan leemelni. )
Rendbontó: Parancsnok úr, megpróbálhatok nekik segíteni? (S válaszra sem várva, csípőjét elkezdi gyorsuló ütemben előre hátra mozgatni.)
A rendőrök próbálnak ugyan megkapaszkodni, de hiába. Mind többen leesnek, néhányan mintha azt motyognák, hogy te disznó, transzvesztita buzi. De a parancsnok résen van: Elvtársak, tolerancia! Tiszteljétek a másságot, különösen akkor, ha mint most is, élő adásban vagytok. (Majd félre: Ezek a kurva tévések, mindig ott vannak, ahol nem kellene.)
Osztagparancsnok: Fiúk, kecmeregjetek ki a rúzspacnikból, és kérjetek egy darus kocsit, meg egy hókotrót.
Egy kommandós: Uram, a darus kocsit értjük, de minek a holkotró?
Osztagparancsnok: Te marha, azzal fogjuk az épp most véletlenül leesett azonosító jelvényeinket gyorsan összekotorni! Értve vagyok?
(A darus kocsi rövidesen megérkezik. Segítségével sikerül a rendbontót „lefegyverezni”, és így rúzsa visszakerülhetett a tokjába.)
Osztagparancsnok: Igazold magad, te szélsőjobboldali gazember!
A szélsőjobboldali gazember: Uram, levehetem már a kezemet a tarkómról? Bár mindegy, mert nincs más nálam, csak a rúzsom, és a talicskám. A rúzsomról viszont mindenki felismer. Újra látni akarja? Azonosítsam vele magam, uram?
Kommandósok: Meg ne engedje neki parancsnok! Mi már láttuk őt itt tavaly szeptemberben, és valaki itt a bámészkodók közül azt mondja, hogy a hatvanas években gyakran látta az Illés koncerteken is.
A szélsőjobboldali gazember (közbevág): Hogy micsoda, kérem? Én és Szeptember? Az két dolog!
Osztagparancsnok: Hé, ti spermahajderek, mit kerestek ti itt a téren késő éjszaka? Nem kaptatok engedélyt a tüntetésre. Tudjátok is ti, hogy hány év jár azért, ha engedély nélkül megpróbáltok gyülekezni egy lezárt műveleti területen, és ráadásul ezzel a hatalmas rúzsfegyverrel is rátámadtok az intézkedő rendőreimre?
A szélsőjobboldali gazember: Parancsnok úr, csak én és a talicskám vagyunk itt, és…
Osztagparancsnok: (Üvöltve) Kuss! Szóval mit kerestetek itt ti nappal és éjjel? Még hazudoztok is?
A szélsőjobboldali gazember: (Halkan) Csak én, és csak most éjjel, ha szabad megjegyeznem. Azt az egy pohár vizet akartam csak meginni, amit még Lukácsi Kati* tett le ide valamikor kárpótlásként. Nagyon megszomjaztam. Elképzelheti, hogy milyen nehéz ezzel a megterhelt talicskával lótni-futni itt a pesti utcákon.
Osztagparancsnok: (A kommandójához) Hát, ha szomjas, adjatok neki!
És pár perc múlva talicskás emberünk újra eltűnik a rendőrök gyűrűjében, akik most, – persze megint csak látszólag, – jól koreografált rúgásokkal veszik kezelésbe a rendbontót. Néhány vájt fülű késői járókelő még viperák sziszegését is kihallani vélte a „talicskás” fölé magasodó emberkupacból.
Később a tévék rendkívüli éjszakai adása kitért az eseményekre. Megszólítottak egy Satana nevű szimpátia-tüntetőt is, aki folyton a 666-os transzparensét forgatta. Így az hol 666-nak, hol 999-nek látszott. Te kinek drukkoltál? – kérdezték tőle a „Gyújtópont”-ban. – Találjátok ki, – válaszolta a csupa fekete ruhás nő, és közben sátánian felkacagott.
Más szemtanúk arról számoltak be, hogy látták a talicskást a térről elszaladni. Először, mintha egy harmadik láb is segítette volna a bicegő futásában, – mondták többen. Mások azt is látták, hogy egy pillanatra megállt, hogy hatalmas rúzsát újra elővegye, és talicskájába tegye. Valószínűleg ennek a manővernek köszönhette, hogy végül sikerült kereket oldania. A rendőrök több száz könnygázgránátot is kilőttek utána. Jó néhány bámészkodót is kórházba kellett szállítani. Tőlük a hatóságok sajnálkozva bocsánatot kértek, de megjegyezték, hogy jobb lett volna messziről elkerülniük a műveleti területet. A tévécsatornák panaszkodtak, hogy a rendőrök megakadályozták, hogy az eseményekről helyszíni tudósítást készítsenek. – Sértette volna a közszemérmet, – indokolták meg később hivatalosan ezeket a korlátozásokat.
(2007)
Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 11:29 :: Schmidt Tibor
