Pásztor Attila - Atyla : Este van, este van…

keserves, Erdély mélységeiből

 

Este van, este van, csak a Hold világlik,

Nem jutok el többet szíved ablakáig.

Hiába zörgetek, csorgatom a könnyem,

Hét lakattal zárva ajtód is előttem.

 

Este van, este van, csillagtalan éjjel,

Bánatimnak súlya az egekbe ér fel.

Olyan lett a lelkem, mint a puszta télen,

A csendet hallgatja hollófeketében.

 

Kinek a szerelmét az őszi szél fújja,

Nem köt százszorszépet gyöngyös koszorúba.

Százszor szép a világ, tudom nálam nélkül,

Képedet szorítom megmaradt emlékül.

 

Este van, este van, csillagtalan éjjel,

Szívemet bú szántja hajnal felkeltével.

Ha jobbra fordulok, hűlt helyed’ ölelem,

S a halál virágzik didergő szívemen.

 

Ágról ágra rebben az árva madár is,

Ugyan mért szeretlek, hogyha elhagytál is?

Mért kell búval éljek, angyal ha kerülget,

S mindegyre hívogat, az égbe repüljek.

 

 2014. április 9.

Legutóbb szerkesztette - Pásztor Attila - Atyla
Szerző Pásztor Attila - Atyla 227 Írás
Becsületes nevem: Pásztor Attila Művészet kedvelő, ok-le vele s bohó mérnök víg zettséggel... NME 1985