Szilágyi Erzsébet : Nekrológ

Dr. Tatár Béla emlékére

 

 

lehunyta végleg vak szemét,
egy ember volt, sokat megélt,
mindegy talán, mit is csinált,
előadott russzisztikát,
vagy könyvet írt, és cikkeket,
sok éven át Embert nevelt;
a vizsgadrukk még bennem él,
jelest adott a “fél könyvért”;
barát lett, majd védő apánk,
ki “tisztességből” doktorált,
kiállt a hallgatóiért,
ha elkövettünk bármi csínyt,
igen, hisz emlékszel te is,
a gyors vonat Moszkvába vitt,
tanulni s látni, ott hogy él
a nép, s csodálni mind, mi szép;
velünk ittál sampanszkojét,
ha hívtunk, s egy lány táncra kért,
ha ünnepeltünk névnapot,
karácsonyt vagy csak “csillagot”-
de rég volt ez, majdnem mese,
kiszór vagy költ a képzelet;
de míg élünk, emlékezünk,
örök tanítványok leszünk.

(2013. január)

Legutóbbi módosítás: 2014.03.09. @ 10:26 :: Szilágyi Erzsébet
Szerző Szilágyi Erzsébet 230 Írás
Az ELTE orosz-latin szakán végeztem. Voltam az Akadémiai Kiadó szerkesztője, a szegedi JATE Klasszika-filológiai Intézetének oktatója, a Semmelweis Egyetem nyelvtanára. Versfordításokkal már gimnazistaként próbálkoztam. Magyar verseket, novellákat csak néhány éve kezdtem írni.