Szilágyi Erzsébet : Nekrológ

Nyomtatás

lehunyta végleg vak szemét,
egy ember volt, sokat megélt,
mindegy talán, mit is csinált,
előadott russzisztikát,
vagy könyvet írt, és cikkeket,
sok éven át Embert nevelt;
a vizsgadrukk még bennem él,
jelest adott a „fél könyvért”;
barát lett, majd védő apánk,
ki „tisztességből” doktorált,
kiállt a hallgatóiért,
ha elkövettünk bármi csínyt,
igen, hisz emlékszel te is,
a gyors vonat Moszkvába vitt,
tanulni s látni, ott hogy él
a nép, s csodálni mind, mi szép;
velünk ittál sampanszkojét,
ha hívtunk, s egy lány táncra kért,
ha ünnepeltünk névnapot,
karácsonyt vagy csak „csillagot”-
de rég volt ez, majdnem mese,
kiszór vagy költ a képzelet;
de míg élünk, emlékezünk,
örök tanítványok leszünk.

(2013. január)