Marthi Anna : …Játszol-e?

Megvilágosodott.

Az alagútban a pisiszag folyékony hajnal már.

Átleng a tisztaság a parkon, fent repül egy érv, 

hogy itt tartson e kínzó füvön, ahol nem

nézhettem oda a halott galambra akkor, 

mert el kellett ütnöm viccel, hogy ne

tudjuk látni a jövőt, mert most volt

a legszebb most. Talán az a fa

mégis akkor bújt ki, és neked

volt igazad. Zavarunk beért, 

most mi legyen, mehetek-e

veled oda kézenfogva?

Legutóbbi módosítás: 2014.03.05. @ 20:01 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1341 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak