Fehér Csaba : Éjjeledő

2014.02.09. Fehér Csaba Vers 2
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Párát pipál a hegy orma,

az idő kérges markából nem ereszt,

sóhajtva nézek a korhadó égre,

jajgat a szél, s fáradtan belekezd.

Ezüstként csillog a bükk sima bőre,

nagyokat nyögnek a fák valahol,

pléh-Krisztus reszket a keresztútnál,

két kócos felhő a földre hajol.

Fejünk felett csontosul az este,

szerteszét szaladnak csillag-gyerekek,

a Hold fagyott tócsa, sárgán erezve,

roppant arcáról fénylik a szeretet. 

Látom, az éjszaka megáll egy percre,

megérinthetem a végtelent,

nyiladozik vigyázva a sötét,

köröttem kondul a sűrű csend.

Legutóbbi módosítás: 2014.02.09. @ 17:36 :: Fehér Csaba
Szerző Fehér Csaba 48 Írás
Fehér Csaba (1974) Pályaelhagyó pedagógus vagyok, s mint ilyen, sokféle korosztályt tanítottam. Jelenleg informatikusként dolgozom, de a technika világa mellett mindig szívesen látogatom az irodalmat is. Verseket hobbiként, saját magam és a környezetem szórakoztatására írok. A természet közelsége, és a lehetőség, hogy pár percre kilépjek a rohanó hétköznapokból mindig segít, ha ihletet kell meríteni. Feleségemmel és kisfiammal Bajóton, egy dunántúli kis faluban élek. 2012 karácsonyára két költőtársammal (Kósa Emese és Tóth János), valamint egy illusztrátor barátunkkal (Süveg Gábor) közösen, magánkiadásban megjelentettünk egy gyermekverses kötetet „Napraforgó” címmel. Néhány versemmel bekerültem a Verselő Antológia 2013 c. gyűjteményes kötetbe, a moly.hu könyves blog szervezésében kiadott "Tetovált mementó" c. antológiába, illetve több internetes irodalmi folyóirat is közölte verseimet. A gyermekverseken kívül a természet, emberi érzések, gondolatok adják költői témáim. Néhány önszerveződő on-line fórumban, csoportban rendszeresen publikálok.