Pásztor Attila - Atyla : Betlehemi örök

 

 

Téli varázslat csendje a várakozás, búg a kemence.

Tölgyfa hasábok lángja –, hol él a kovász – hív a melegbe.

 

Megszületettnek új koronát ad az Ég, sejti a gyermek.

Angyali kartól glória s fény övezé – szentjei lesznek.

 

Kisded az ölből –, anyja szemébe ha néz – nyúl kebeléig.

Mária szoptat, dalban a tejszagu méz illata érzik.

 

Messzi királyok botjainak sudarán ékei gyöngynek,

Pásztori csillag hívei Ég sugarát látni ma jöttek.

 

József, az ács szól: „Tudtok-e szólni igét, s áldani embert?

Tudtok-e fonni, szőni a Nap szövetét – óvni ma Rendet?

 

Tudtok-e gyógyírt – látva, ki hordja a kínt s nem menekülhet?

Szántok-e lelket – nézve a koldusaink hogy’ betegülnek?”

 

Némul a három, s raknak a pajta elé szmirnai tömjént.

Ámbra kenőcsük – tégelye ón remeké – lábra kiönték.

 

Végül a mirrhát, s véle a sár aranyát ládafiából

ejtik a porba – féltve a Sors igazát Menny poharától.

 

Távoli léptek őrzik a félsz nyomait erdei csöndben.

Betlehem ébred, oszlik a tétova hit, fák dala röppen.

 

Renghet a bölcső… hajnali táj halovány csillaga mellett.

Csendül az ének Mária ajkairól – hívja a gyermek.

 

2013. december 14.

 

                                                   

Legutóbbi módosítás: 2013.12.14. @ 11:07 :: Pásztor Attila - Atyla
Szerző Pásztor Attila - Atyla 227 Írás
Becsületes nevem: Pásztor Attila Művészet kedvelő, ok-le vele s bohó mérnök víg zettséggel... NME 1985