Szétszórtan heverő elnyomott csikkek,
eldobált szemét, pult-korlát;
erőt hazudó bátortalan lendülések a korláton át;
néma, sárga fényben fázó ócska fogasok,
kőpadló, hámló falak,
és a hetedik kürt szaváig megmaradó mocsok.
Néhány ing és kabát egymás mellé kerül.
A kezek feszesek, görcsös-görbe az ujjuk,
erőlködés-szülte, zsíros izzadtság-cseppek
tündökölnek rajtuk.
Egy-egy ujj összeér meleg érintésre vágyva;
de simogatásuk csak dörzsölés,
kellemetlen izzás.
Az előadásnak vége. A közönség elmegy,
és a takarítónő a szemetet
meg a csikkeket
kissé odébb kotorja.
Legutóbbi módosítás: 2013.11.14. @ 16:00 :: Bogár Gábor