Radnó György : Jótálláson túl

2012 október

 

 

Zsebkendőnyi létem csomója csend,

bár apró a fájdalom, forr odabent,

csücskeire ér éber gyermekkorom,

szitás közepébe tüsszent alkonyom.

 

Kézzel hímzett minta dúdolva dadog,

a kopott monogram most is ragyog,

kockára vasalt élek a diplomák,

s verítékem is négyrét rejti nyomát.

 

Mostanra moly eszi ezt a csillogót,

rest ránc fut rajta játszva fáradt fogót,

varrás még hunyó, hirdeti az álmot,

szövete porrá hull s takar átkot.

 

Jótállásomon túl, még küzd a lélek,

nem bántják már szitkok, sem szent férgek,

s fogy a tárolt tudás csönd csór cseppet ,

még talán elővesznek s emlékeznek.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2012.11.14. @ 09:17 :: Radnó György
Szerző Radnó György 139 Írás
Már gyerekkoromban szerettem volna író lenni, valahogy úgy ahogy mások mozdonyvezetők. Tinédzser koromban már éreztem késztetést az írásra, eleinte sok verset írtam, ebből az idők folyamán, és a költözések miatt sok elveszett, vagy csak a kicsomagolatlan dobozok mélyén maradt. Informatikusként természetes volt számomra az online módban való publikálás. Eleinte csak magamnak írtam, de több barátom kérésére elkezdtem aktívabban közzétenni társaságokban is a verseimet. Hosszas unszolásra kezdtem el nagyobb körben publikálni és kiadni kötetet. 2012. április végén megjelent az első kötetem "A némaságom kiáltom" című kötet...