az ?sz engem minden éjjel meg-meglátogat
h?vös ujjal firkálgat szívembe álmokat
s ha éberen megkérdezem, hogy t?lem mit akar
az ablakon kilesve látom: mindent bús avar
takar és lábujjhegyen kering?z bizony
es?könnyeket hullatva kertemen átoson
s én messze futnék t?le már nyáríz? álmokon