Csak miattad lehetek
boldog, nem nyújt
vigaszt, ha önmagammal
vagyok. A szép nem elég
magában, Cicero ajkán is ott
maradtak a kimondhatatlanok.
Megn?tt árnyékom udvarán
kegyelemért esedezem, s várom,
hogy ?rt állhassak érted.
Ott lángolsz a semmi
csúcsán, s én bukott
angyalként fogódzom
beléd. Uram, nem félek,
ha lesben áll alattam a mélység.
Tudom, arcod a felh?k
tornyából visszanéz.
Legutóbbi módosítás: 2012.10.07. @ 20:48 :: csontos marta